home
***
CD-ROM
|
disk
|
FTP
|
other
***
search
/
Chip 1996 April
/
CHIP 1996 aprilis (CD06).zip
/
CHIP_CD06.ISO
/
hypertxt.arj
/
9512
/
VIDI12.CD
< prev
next >
Wrap
Text File
|
1996-03-19
|
16KB
|
260 lines
@VBern, 1886@N
Az optikai tárolókkal foglalkozó cikksorozatunk utolsó
témaköre: miképpen érintik a CD-n rögzített információval
(mûvel) kapcsolatos jogi kérdések a kiadókat, gyártókat,
forgalmazókat -- és közvetve a vásárlókat?
Mivel e cikk írója nem jogász, csupán e területen
szerzett tapasztalataira, valamint a hazai és a nemzetközi
jog ezzel kapcsolatos gyakorlatára támaszkodhat, nem
szándékozik e témakör több mint egy évszázada -- az érintett
felek különbözô érdekei miatt -- folyamatosan zajló jogi
vitáit értelmezni, magyarázni, vagy a feleknek újabb
ötleteket adni.
A CD-n rögzített információ többnyire olyan szellemi
alkotás, amely felhasználási módjának meghatározásánál a
szerzônek, szerzôknek, vagy éppen e mûvekkel kapcsolatban
harmadik félnek törvényben biztosított joga van. A szellemi
alkotások nemzetközi szinten összehangolt védelme a múlt
század második felében kezdôdött (itt a mûvészi
tevékenységre korlátozzuk a szellemi alkotás fogalmát,
véletlenül sem szándékozunk ezzel megsérteni más -- például
természettudományi vagy mûszaki -- mûhelyek alkotóit).
@VEgyezmények@N
A szerzôk, elôadó mûvészek, kiadók és terjesztôk azonos
érdekeit szolgáló egyezmények és módosításaik sora
tekintélyes: Bern 1886, Párizs 1896, Berlin 1908, Bern 1914,
Róma 1928, Brüsszel 1948, Róma 1961, Stockholm 1967, Párizs
1971 stb. Az ENSZ megalakulása óta -- immár 50 éve --
védnökséget vállalt az e témakörbe tartozó törvények
egységesítési folyamatának felgyorsítására.
A világ országai a nemzetközi ajánlásokat nem egységesen
építették be jogrendszerükbe. Van olyan ország, ahol még ma
sem, vagy csak néhány éve ismerték el a szerzôk mûvükhöz
kapcsolódó jogait. A két alapszerzôdés (Bern 1886, és Róma
1961) ratifikálása országonként idôben nagyon elhúzódik,
olyannyira, hogy még ma sem beszélhetünk egységes európai
jogrendszerrôl e témakörben. Ez az állapot az Európai Unión
belül már megszûnt, de az egységes jogrendszer hiánya még ma
is zavarja az ""információk és eszmék szabad áramlását".
Ami Magyarországot érinti: a Berni Konvencióhoz 1922.
február 14-én, a Római Egyezményhez 1994. július 1-én
csatlakoztunk. A szellemi alkotásokkal kapcsolatban állók
nemzetközi érdekszervezeteket hoztak létre, amelyek nemzeti
képviseleteiken keresztül érvényesítik a tagok jogait. A két
legjelentôsebb szervezet az IFPI (International Federation
of the Phonographic Industry, a zenekiadók londoni székhelyû
nemzetközi szövetsége) és a BIEM (@KB@Nureau @KI@Nnternational des
Societes Gerant les Droits d'@KE@Nnregistrement et de
Reproduction @KM@Necanique). Az elôbbi a kiadók, az utóbbi a
mechanikai sokszorosítás felügyeletén keresztül a szerzôk és
elôadómûvészek jogait hivatott védeni, illetve ezek
képviseletét ellátni. A két szervezet egyes országokban
összeolvad, Magyarországon az IFPI nemzeti szervezete a
MAHASZ (Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége), a BIEM-é az SZJH
(SZerzôi Jogvédô Hivatal).
A szellemi alkotások felhasználóhoz vagy a közönséghez
való továbbítására iparágak (zeneipar, filmipar,
szoftvergyártó ipar stb.) létesültek. Az adott
""produkcióban" résztvevôket a közremûködés mértékétôl és
minôségétôl, a sokszorosított média darabszámától függôen
díj illeti meg. A díjra jogosultság -- a közremûködés
minôségétôl függôen -- idôben is korlátozott. A gyakorlatban
ezt az általában több felet (szerzôt, közremûködôt, gyártót,
kiadót, terjesztôt, felhasználót stb.) érintô, rendkívül
bonyolult jogviszonyt nagyon nehéz az összes együttmûködô
fél megelégedésére egyformán kezelni, s akaratlanul is a
köznyelvben ""kalózkodás"-ként emlegetett törvénysértés
résztvevôivé vagy áldozataivá válhatunk.
A kalózkodás mértéke az iparág fejlôdésével együtt nôtt.
A mûvek védelmét csak akkor lehet(ne) megbízhatóbban
biztosítani, ha egyrészt azok mûbejelentései
tökéletesíthetôbbek lennének -- a szoftvereknél és a
multimédiás mûveknél ma még nincs megfelelô dokumentációs
eljárás --, másrészt ha a kalózkodást a világon egységes
jogi elvek szerint ítélnék meg.
A kalóz kiadványok mennyiségének megítélésénél is --
mint minden illegális tevékenységnél -- csak nagyságrendi
becslésekre hivatkozhatunk. Az IFPI 1994-es kiadványa
alapján a világ CD-kalózkodása 1983--1993 között az 1. ábrán
látható. Az IFPI összefoglalójának elkészítésekor
Magyarország nem volt az elsô 10 között sem az illegálisan
értékesített CD-k darabszáma, sem az ehhez kapcsolódó
árbevétel szerint. Európában -- akkor -- Lengyelországot és
az NSZK-t, az amerikai földrészen az USA-t és Mexikót,
Åzsiában Kínát, Dél-Koreát, a Közel-Keleten Törökországot,
Szaúd-Arábiát találták különösen ""kalózfertôzött"
országnak. A kalózkodás visszaszorítása érdekében számtalan
intézkedést tettek és tesznek, mindamellett évente
dollármilliárdokat is költenek az ellenérdekelt szervezetek.
@VAzonosító kódok@N
A digitális technika megjelenésével a kalózkodás elleni
harc technikai fegyvertára is bôvült. Az illegális
hanganyag-másolások és ezt követôen gyakorlatilag ugyanolyan
minôségû ""kopírozások kézbentartására" dolgozta ki a 90-es
évek elején az IFPI az ISRC-t (Identification Source
Recording Code).
Az ISRC bevezetése nem hozta meg a várt eredményt. A
CD-gyártósorok egyre jobban elterjednek, egyre nagyobb
kapacitásúak, egyre igénytelenebb körülmények között
mûködtethetôk. Jellemzô példaként érdemes megemlíteni Kínát,
ahol 1991-ben összesen három CD-gyár mûködött, 1993-ban már
26, ugyanakkor a legálisan legyártott CD-k száma 3,5 millió
db/év volt, szemben a legalább 75 millió db/éves kiépített
gyártókapacitással. Senki nem hiheti, hogy 100 ezer db/év
kihasznált gyártókapacitással gazdaságosan mûködtethetô egy
CD-gyár!
A kínai helyzet nem egyedi, s ez arra késztette az
érdekelteket, hogy a gyártó oldaláról is megkíséreljék
kézben tartani a CD-k mechanikai sokszorosítását. Az IFPI, a
Philips és az úgynevezett major-ok a CD-gyártó berendezések
gyártóival karöltve 1993 nyarán hozzáláttak a SID (@KS@Nource
@KI@Ndentification Co@Kd@Ne) rendszer kidolgozásához. Az érdekeltek
hatékony együttmûködésének köszönhetôen alig több mint egy
évet kellett várni a megoldásra.
A hazai CD-gyár az elsôk között vállalta a SID kód
alkalmazását (1994. szeptember 10.). Tette ezt azért is,
mert a döntôen nyugat-európai piacra gyártó cég
""goodwill"-jét tovább növelhette, hiszen az azonosíthatóság
egyben a minôség mindenkori ellenôrizhetôségét is jelenti. A
VTCD által gyártott CD-ken a mesterlemez @KIFPI L201@N kódja, és
a sokszorosító szerszám @KIFPI 34XX@N azonosító kódja (ahol az
@KXX@N egy hexadecimális szám) kerül kitörölhetetlenül
rögzítésre (2. ábra). A korábbi gyártmányok utánnyomásánál
csak az @KIFPI 34XX@N kód kerül felvitelre. A legalább 0,8 mm
magas számokat és betûket tartalmazó SID kód (vagy SID
kódok) a korongok középpontjától számított 15--18 mm-es
sávban találhatók (3. ábra).
@<9512\ifpic.gif>■■@N 1. 2. és 3. ábra
@VHol tartunk?@N
A technikai megoldásokon túlmenôen -- a magyar törvények
szerint -- a gyártónak és a megrendelônek a CD-gyártást
megelôzôen az SZJH-tól és a MAHASZ-tól be kell szereznie a
gyártási engedélyeket. A külföldön gyártott és importált
vagy az exportra gyártott és exportált CD-k vámolásához is
szükség van e két hatósági jogkörû szervezet engedélyére.
Mindezeken kívül a CD-gyártók a CD-licencszerzôdésben
kötelezettséget vállaltak, hogy negyedévente összesítést
készítenek a legyártott CD-krôl, feltüntetve a megrendelô
címét, a CD azonosítóját, a gyártott mennyiséget, és az
átvevô telephely címét. Az összesítéseket a licencadók (a
Philips és a Sony) az IFPI-nek továbbítják, s ezek alapján
hiteles adatok kaphatók a CD-típusok gyártási mennyiségeirôl
és területi eloszlásáról.
Az utóbbi idôben a szakemberek a multimédiák
megjelenésével egy új problémával birkóznak. A hangzó
anyagoknál jól bevált dokumentálási, valamint a szerzôi
jogdíj fizetési eljárások és módszerek alkalmatlannak
bizonyultak, tehát egy újabb gordiuszi csomó keletkezett.
Megoldást egyelôre nem találtak, de az iparág robbanásszerû
fejlôdését figyelembevéve nem kell sokat várnunk. Ma
gyakorlatilag ellenôrizhetetlen a mûvek felhasználási
jogszerûsége, s a multinacionális adatbázisok, a jó minôségû
digitális mûsorszórás megjelenése a helyzetet csak
bonyolítja -- vagy éppen lecsökkenti a megoldáshoz vezetô
utat vagy idôt.
Visszatérve a hazai vizekre: a MAHASZ a kalózkodás
elleni harc egyik hatékony eszközének tekinti a hologramos
címkék alkalmazását. A hangzó anyagok kiadói nem fogadták az
ötletet kitörô lelkesedéssel, s nem is használják
rendszeresen. Az ezzel kapcsolatos reklámok arra voltak jók,
hogy megzavarják mind a vásárlókat, mind az intézkedésre
jogosult hatóságokat. Kezdetben mindenki a ""bólogató"
zsiráfos kazettákat és CD-ket kereste, s ha nem találta
kedvenceit ilyen kiszerelésben, orgazdának érezhette magát.
A SID kód bevezetése nem okozott ilyen bonyodalmat, hiszen a
SID kódos lemezek a hazai boltokban az új kiadványok
megjelenésének ütemében és a készletek fogyásával csak
fokozatosan jelentek meg, és az azonosító kódok diszkrétek
maradtak. Annyi bizonyos, hogy nem attól lesz kalóz vagy nem
kalóz egy CD, hogy ellátták-e SID kóddal vagy sem. Minden
SID kóddal ellátott lemez gyártója bizonyosan azonosítható,
s a gyártónál meglévô dokumentumok segítségével a
sokszorosítás körülményeirôl szükség esetén teljes kép
kapható -- s ez az IFPI célja, ez a szerzôk, elôadók, kiadók
és gyártók közös érdeke.
Egyébként egy törvény -- mindegy, mirôl rendelkezik --
betartása, betartatása nem technikai, technológiai kérdés,
sokkal inkább egy gazdaság egészségének, a társadalom
érettségének mércéje.
@KBaráth István@N
@V""Kalózkodás"@N
A ""kalózkodás" szó értelmezésérôl bizonyára hosszasan
lehetne írni, hiszen egy tucat jelentôsen eltérô
megfogalmazás él a köztudatban. Ami közös a különbözô
érdekeket kidomborító értelmezésekben: a kalózkodás a
szerzôi jogvédelem alá esô termék(ek) valamilyen jogsértô
módon történô birtokba vételét, és/vagy jogsértô
felhasználását, és/vagy jogsértô terjesztését jelenti.
Minden híresztelés ellenére hazánkban a szerzôi jogi
védelem alá esô alkotások kiadásának, sokszorosításának és
terjesztésének jogi szabályozása világviszonylatban
példamutató, hiszen e területen bizonyos vonatkozásban
megelôztük Nyugat-Európa fejlett országait, sôt még az USA-t
is!
A jogi szabályozás akkor hatékony, ha megfelelôképpen
tud érvényesülni a gyakorlatban. A kalóz hanghordozók,
szoftverek, multimédiák évi mennyiségének meghatározására
egyelôre nincs módszer, így azt csak hozzávetôlegesen
lehetne megadni. Mindenesetre Magyarországot az IFPI az
évente megjelenô, e témával foglalkozó beszámolóiban nem
sorolja a nagy kalóznemzetek sorába, ellentétben más
nyugat-európai országokkal és az USA-val. Ez megnyugtató.
A hazai CD-sokszorosítás nagy biztonságot adhat a
kiadóknak (hazainak és külföldinek egyaránt), hiszen
jogszabály írja elô a gyártás elôtti engedélyeztetést,
amelyet a Szerzôi Jogvédô Hivatal és a MAHASZ szakértelme
garantál. Ez azt jelenti, hogy a CD iparszerû
sokszorosításakor az erre hivatott szervek megvizsgálják a
szóbanforgó produkció jogi (szerzôi-, szomszéd-, elôadói
jogi) tisztaságát.
@VAzonosító kódok@N
@VISRC@N
A kiadók hangstúdiói a hangfelvételkor a
digitalizálásnál egyedi, nemzetközileg is azonosítható ISRC
kódot írnak a digitális hanghordozó egyik kijelölt
alcsatornájára. Ez a lejátszáskor nem okoz minôségi romlást,
hiszen csak speciális dekódolóval olvasható le a felírt ISRC
kód (gondoljunk az egyre terjedô kódolt tévéadásokra --
például az HBO-ra). Az ISRC felírása a stúdiók számára
egyébként nem követel különösebb technikai vagy technológiai
módosítást, beruházást. Az ISRC révén azonosítható az
eredeti kiadó, nyomonkövethetô az esetleges
""másodkiadványok" útja, sôt nagyságrendileg felmérhetô a
sokszorosított példányok száma is, amely után minden esetben
royaltyt kell fizetni (például a Philipsnek, a CD-licenc
adójának).
@VSID@N
A SID a CD gyártójának vagy gyártóinak (nem mindegyik
CD-gyár rendelkezik mesterlemez-gyártó technológiával, s
ilyenkor két CD-gyár együttmûködésében készül el a CD)
nemzetközi azonosíthatóságára szolgáló, a CD-n szabad
szemmel könnyen elolvasható kód. A kódot a Philips mint
CD-licenc tulajdonosa adja a SID használatát vállaló
gyártóknak, melyet az IFPI jóváhagy és regisztrál. A
CD-gyártó a gyártástechnológia szállítójával -- a kapott
kódnak megfelelôen -- módosíttatja a berendezéseit, így a
gépeken legyártott CD-kre automatikusan felkerül a SID kód
is.