Chip 1996 April

home *** CD-ROM | disk | FTP | other *** search

/ Chip 1996 April / CHIP 1996 aprilis (CD06).zip / CHIP_CD06.ISO / hypertxt.arj / 9512 / VIDI12.CD < prev next >

Wrap

Text File | 1996-03-19 | 16KB | 260 lines

@VBern, 1886@N Az optikai tárolókkal foglalkozó cikksorozatunk utolsó témaköre: miképpen érintik a CD-n rögzített információval (mûvel) kapcsolatos jogi kérdések a kiadókat, gyártókat, forgalmazókat -- és közvetve a vásárlókat? Mivel e cikk írója nem jogász, csupán e területen szerzett tapasztalataira, valamint a hazai és a nemzetközi jog ezzel kapcsolatos gyakorlatára támaszkodhat, nem szándékozik e témakör több mint egy évszázada -- az érintett felek különbözô érdekei miatt -- folyamatosan zajló jogi vitáit értelmezni, magyarázni, vagy a feleknek újabb ötleteket adni. A CD-n rögzített információ többnyire olyan szellemi alkotás, amely felhasználási módjának meghatározásánál a szerzônek, szerzôknek, vagy éppen e mûvekkel kapcsolatban harmadik félnek törvényben biztosított joga van. A szellemi alkotások nemzetközi szinten összehangolt védelme a múlt század második felében kezdôdött (itt a mûvészi tevékenységre korlátozzuk a szellemi alkotás fogalmát, véletlenül sem szándékozunk ezzel megsérteni más -- például természettudományi vagy mûszaki -- mûhelyek alkotóit). @VEgyezmények@N A szerzôk, elôadó mûvészek, kiadók és terjesztôk azonos érdekeit szolgáló egyezmények és módosításaik sora tekintélyes: Bern 1886, Párizs 1896, Berlin 1908, Bern 1914, Róma 1928, Brüsszel 1948, Róma 1961, Stockholm 1967, Párizs 1971 stb. Az ENSZ megalakulása óta -- immár 50 éve -- védnökséget vállalt az e témakörbe tartozó törvények egységesítési folyamatának felgyorsítására. A világ országai a nemzetközi ajánlásokat nem egységesen építették be jogrendszerükbe. Van olyan ország, ahol még ma sem, vagy csak néhány éve ismerték el a szerzôk mûvükhöz kapcsolódó jogait. A két alapszerzôdés (Bern 1886, és Róma 1961) ratifikálása országonként idôben nagyon elhúzódik, olyannyira, hogy még ma sem beszélhetünk egységes európai jogrendszerrôl e témakörben. Ez az állapot az Európai Unión belül már megszûnt, de az egységes jogrendszer hiánya még ma is zavarja az ""információk és eszmék szabad áramlását". Ami Magyarországot érinti: a Berni Konvencióhoz 1922. február 14-én, a Római Egyezményhez 1994. július 1-én csatlakoztunk. A szellemi alkotásokkal kapcsolatban állók nemzetközi érdekszervezeteket hoztak létre, amelyek nemzeti képviseleteiken keresztül érvényesítik a tagok jogait. A két legjelentôsebb szervezet az IFPI (International Federation of the Phonographic Industry, a zenekiadók londoni székhelyû nemzetközi szövetsége) és a BIEM (@KB@Nureau @KI@Nnternational des Societes Gerant les Droits d'@KE@Nnregistrement et de Reproduction @KM@Necanique). Az elôbbi a kiadók, az utóbbi a mechanikai sokszorosítás felügyeletén keresztül a szerzôk és elôadómûvészek jogait hivatott védeni, illetve ezek képviseletét ellátni. A két szervezet egyes országokban összeolvad, Magyarországon az IFPI nemzeti szervezete a MAHASZ (Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége), a BIEM-é az SZJH (SZerzôi Jogvédô Hivatal). A szellemi alkotások felhasználóhoz vagy a közönséghez való továbbítására iparágak (zeneipar, filmipar, szoftvergyártó ipar stb.) létesültek. Az adott ""produkcióban" résztvevôket a közremûködés mértékétôl és minôségétôl, a sokszorosított média darabszámától függôen díj illeti meg. A díjra jogosultság -- a közremûködés minôségétôl függôen -- idôben is korlátozott. A gyakorlatban ezt az általában több felet (szerzôt, közremûködôt, gyártót, kiadót, terjesztôt, felhasználót stb.) érintô, rendkívül bonyolult jogviszonyt nagyon nehéz az összes együttmûködô fél megelégedésére egyformán kezelni, s akaratlanul is a köznyelvben ""kalózkodás"-ként emlegetett törvénysértés résztvevôivé vagy áldozataivá válhatunk. A kalózkodás mértéke az iparág fejlôdésével együtt nôtt. A mûvek védelmét csak akkor lehet(ne) megbízhatóbban biztosítani, ha egyrészt azok mûbejelentései tökéletesíthetôbbek lennének -- a szoftvereknél és a multimédiás mûveknél ma még nincs megfelelô dokumentációs eljárás --, másrészt ha a kalózkodást a világon egységes jogi elvek szerint ítélnék meg. A kalóz kiadványok mennyiségének megítélésénél is -- mint minden illegális tevékenységnél -- csak nagyságrendi becslésekre hivatkozhatunk. Az IFPI 1994-es kiadványa alapján a világ CD-kalózkodása 1983--1993 között az 1. ábrán látható. Az IFPI összefoglalójának elkészítésekor Magyarország nem volt az elsô 10 között sem az illegálisan értékesített CD-k darabszáma, sem az ehhez kapcsolódó árbevétel szerint. Európában -- akkor -- Lengyelországot és az NSZK-t, az amerikai földrészen az USA-t és Mexikót, Åzsiában Kínát, Dél-Koreát, a Közel-Keleten Törökországot, Szaúd-Arábiát találták különösen ""kalózfertôzött" országnak. A kalózkodás visszaszorítása érdekében számtalan intézkedést tettek és tesznek, mindamellett évente dollármilliárdokat is költenek az ellenérdekelt szervezetek. @VAzonosító kódok@N A digitális technika megjelenésével a kalózkodás elleni harc technikai fegyvertára is bôvült. Az illegális hanganyag-másolások és ezt követôen gyakorlatilag ugyanolyan minôségû ""kopírozások kézbentartására" dolgozta ki a 90-es évek elején az IFPI az ISRC-t (Identification Source Recording Code). Az ISRC bevezetése nem hozta meg a várt eredményt. A CD-gyártósorok egyre jobban elterjednek, egyre nagyobb kapacitásúak, egyre igénytelenebb körülmények között mûködtethetôk. Jellemzô példaként érdemes megemlíteni Kínát, ahol 1991-ben összesen három CD-gyár mûködött, 1993-ban már 26, ugyanakkor a legálisan legyártott CD-k száma 3,5 millió db/év volt, szemben a legalább 75 millió db/éves kiépített gyártókapacitással. Senki nem hiheti, hogy 100 ezer db/év kihasznált gyártókapacitással gazdaságosan mûködtethetô egy CD-gyár! A kínai helyzet nem egyedi, s ez arra késztette az érdekelteket, hogy a gyártó oldaláról is megkíséreljék kézben tartani a CD-k mechanikai sokszorosítását. Az IFPI, a Philips és az úgynevezett major-ok a CD-gyártó berendezések gyártóival karöltve 1993 nyarán hozzáláttak a SID (@KS@Nource @KI@Ndentification Co@Kd@Ne) rendszer kidolgozásához. Az érdekeltek hatékony együttmûködésének köszönhetôen alig több mint egy évet kellett várni a megoldásra. A hazai CD-gyár az elsôk között vállalta a SID kód alkalmazását (1994. szeptember 10.). Tette ezt azért is, mert a döntôen nyugat-európai piacra gyártó cég ""goodwill"-jét tovább növelhette, hiszen az azonosíthatóság egyben a minôség mindenkori ellenôrizhetôségét is jelenti. A VTCD által gyártott CD-ken a mesterlemez @KIFPI L201@N kódja, és a sokszorosító szerszám @KIFPI 34XX@N azonosító kódja (ahol az @KXX@N egy hexadecimális szám) kerül kitörölhetetlenül rögzítésre (2. ábra). A korábbi gyártmányok utánnyomásánál csak az @KIFPI 34XX@N kód kerül felvitelre. A legalább 0,8 mm magas számokat és betûket tartalmazó SID kód (vagy SID kódok) a korongok középpontjától számított 15--18 mm-es sávban találhatók (3. ábra). @<9512\ifpic.gif>■■@N 1. 2. és 3. ábra @VHol tartunk?@N A technikai megoldásokon túlmenôen -- a magyar törvények szerint -- a gyártónak és a megrendelônek a CD-gyártást megelôzôen az SZJH-tól és a MAHASZ-tól be kell szereznie a gyártási engedélyeket. A külföldön gyártott és importált vagy az exportra gyártott és exportált CD-k vámolásához is szükség van e két hatósági jogkörû szervezet engedélyére. Mindezeken kívül a CD-gyártók a CD-licencszerzôdésben kötelezettséget vállaltak, hogy negyedévente összesítést készítenek a legyártott CD-krôl, feltüntetve a megrendelô címét, a CD azonosítóját, a gyártott mennyiséget, és az átvevô telephely címét. Az összesítéseket a licencadók (a Philips és a Sony) az IFPI-nek továbbítják, s ezek alapján hiteles adatok kaphatók a CD-típusok gyártási mennyiségeirôl és területi eloszlásáról. Az utóbbi idôben a szakemberek a multimédiák megjelenésével egy új problémával birkóznak. A hangzó anyagoknál jól bevált dokumentálási, valamint a szerzôi jogdíj fizetési eljárások és módszerek alkalmatlannak bizonyultak, tehát egy újabb gordiuszi csomó keletkezett. Megoldást egyelôre nem találtak, de az iparág robbanásszerû fejlôdését figyelembevéve nem kell sokat várnunk. Ma gyakorlatilag ellenôrizhetetlen a mûvek felhasználási jogszerûsége, s a multinacionális adatbázisok, a jó minôségû digitális mûsorszórás megjelenése a helyzetet csak bonyolítja -- vagy éppen lecsökkenti a megoldáshoz vezetô utat vagy idôt. Visszatérve a hazai vizekre: a MAHASZ a kalózkodás elleni harc egyik hatékony eszközének tekinti a hologramos címkék alkalmazását. A hangzó anyagok kiadói nem fogadták az ötletet kitörô lelkesedéssel, s nem is használják rendszeresen. Az ezzel kapcsolatos reklámok arra voltak jók, hogy megzavarják mind a vásárlókat, mind az intézkedésre jogosult hatóságokat. Kezdetben mindenki a ""bólogató" zsiráfos kazettákat és CD-ket kereste, s ha nem találta kedvenceit ilyen kiszerelésben, orgazdának érezhette magát. A SID kód bevezetése nem okozott ilyen bonyodalmat, hiszen a SID kódos lemezek a hazai boltokban az új kiadványok megjelenésének ütemében és a készletek fogyásával csak fokozatosan jelentek meg, és az azonosító kódok diszkrétek maradtak. Annyi bizonyos, hogy nem attól lesz kalóz vagy nem kalóz egy CD, hogy ellátták-e SID kóddal vagy sem. Minden SID kóddal ellátott lemez gyártója bizonyosan azonosítható, s a gyártónál meglévô dokumentumok segítségével a sokszorosítás körülményeirôl szükség esetén teljes kép kapható -- s ez az IFPI célja, ez a szerzôk, elôadók, kiadók és gyártók közös érdeke. Egyébként egy törvény -- mindegy, mirôl rendelkezik -- betartása, betartatása nem technikai, technológiai kérdés, sokkal inkább egy gazdaság egészségének, a társadalom érettségének mércéje. @KBaráth István@N @V""Kalózkodás"@N A ""kalózkodás" szó értelmezésérôl bizonyára hosszasan lehetne írni, hiszen egy tucat jelentôsen eltérô megfogalmazás él a köztudatban. Ami közös a különbözô érdekeket kidomborító értelmezésekben: a kalózkodás a szerzôi jogvédelem alá esô termék(ek) valamilyen jogsértô módon történô birtokba vételét, és/vagy jogsértô felhasználását, és/vagy jogsértô terjesztését jelenti. Minden híresztelés ellenére hazánkban a szerzôi jogi védelem alá esô alkotások kiadásának, sokszorosításának és terjesztésének jogi szabályozása világviszonylatban példamutató, hiszen e területen bizonyos vonatkozásban megelôztük Nyugat-Európa fejlett országait, sôt még az USA-t is! A jogi szabályozás akkor hatékony, ha megfelelôképpen tud érvényesülni a gyakorlatban. A kalóz hanghordozók, szoftverek, multimédiák évi mennyiségének meghatározására egyelôre nincs módszer, így azt csak hozzávetôlegesen lehetne megadni. Mindenesetre Magyarországot az IFPI az évente megjelenô, e témával foglalkozó beszámolóiban nem sorolja a nagy kalóznemzetek sorába, ellentétben más nyugat-európai országokkal és az USA-val. Ez megnyugtató. A hazai CD-sokszorosítás nagy biztonságot adhat a kiadóknak (hazainak és külföldinek egyaránt), hiszen jogszabály írja elô a gyártás elôtti engedélyeztetést, amelyet a Szerzôi Jogvédô Hivatal és a MAHASZ szakértelme garantál. Ez azt jelenti, hogy a CD iparszerû sokszorosításakor az erre hivatott szervek megvizsgálják a szóbanforgó produkció jogi (szerzôi-, szomszéd-, elôadói jogi) tisztaságát. @VAzonosító kódok@N @VISRC@N A kiadók hangstúdiói a hangfelvételkor a digitalizálásnál egyedi, nemzetközileg is azonosítható ISRC kódot írnak a digitális hanghordozó egyik kijelölt alcsatornájára. Ez a lejátszáskor nem okoz minôségi romlást, hiszen csak speciális dekódolóval olvasható le a felírt ISRC kód (gondoljunk az egyre terjedô kódolt tévéadásokra -- például az HBO-ra). Az ISRC felírása a stúdiók számára egyébként nem követel különösebb technikai vagy technológiai módosítást, beruházást. Az ISRC révén azonosítható az eredeti kiadó, nyomonkövethetô az esetleges ""másodkiadványok" útja, sôt nagyságrendileg felmérhetô a sokszorosított példányok száma is, amely után minden esetben royaltyt kell fizetni (például a Philipsnek, a CD-licenc adójának). @VSID@N A SID a CD gyártójának vagy gyártóinak (nem mindegyik CD-gyár rendelkezik mesterlemez-gyártó technológiával, s ilyenkor két CD-gyár együttmûködésében készül el a CD) nemzetközi azonosíthatóságára szolgáló, a CD-n szabad szemmel könnyen elolvasható kód. A kódot a Philips mint CD-licenc tulajdonosa adja a SID használatát vállaló gyártóknak, melyet az IFPI jóváhagy és regisztrál. A CD-gyártó a gyártástechnológia szállítójával -- a kapott kódnak megfelelôen -- módosíttatja a berendezéseit, így a gépeken legyártott CD-kre automatikusan felkerül a SID kód is.